Akár komolynak is nevezhető előkészületek és felkészülési időszak után a Club Aliga csapata idén is rajthoz állt a Kékszalagon egy Scholtz 22-es fedélzetén.
A rajtunk egészen kitűnően sikerült az akkor még értékelhető szélben. Kicsivel Majthényi Szabolcs hétszeres repülőhollandi világbajnok mögött indultunk és úgy néztük, hogy ekkor az első 30-ban voltunk. Ezzel a versennyel kapcsolatos sikerélményeink felsorolása akár véget is érhetne. A leállós szélben sorba jöttek ránk nagyobb és gyorsabb hajók rendszeresen takarva, zavarva a szelünket, folyamatosan estünk vissza. Csopak után, mint ahogyan az előrejelzések alapján várható volt, a szél lassan teljesen leállt és a sebességünk csak szerencsés esetekben mutatott többet, mint 1 csomó/óra. És ez így folyatódott egész nap tovább az őrült kánikulában.
Egyszer sikerült magunkat elszórakoztatni egy privát szélcsíkkal, aminek segítségével Kenese felé úgy 50 hajót le is hagytunk legnagyobb megdöbbenésünkre. Halzolgattunk a gennakerünkkel, az vicces volt. A bója körül felélénkült némiképp a szél és a fordulót követő kreutz szakaszban sorra kezdtek visszaelőzni minket a korábban lehagyott hajók. Majd szél újra leállt. Nagyon meleg volt, alig haladtunk, felüdülést testi és lelkiállapotunkban csak az hozott rövid időre, amikor egy ízben az útjogunkat eladtuk egy Nauticnak egy doboz hideg(!) sörért. Siófokig nagyon lassan, kb. délután 5-re keveredtünk így el. Háromszáz-sokadikak voltunk ekkor.
A szél továbbra sem jött. Az előrejelzések is egyre reménytelenebbek voltak. Továbbiakban a szórakoztatásunkról egy versenyen kívüli nagyobb Bavaria fedélzetén folyó egyre hangosabb csajbuli tudott gondoskodni egy ideig a zamárdi partoknál, de egyszer csak őket is elhagytuk, pedig nagyon cukik voltak, ahogyan a szalonspiccet egyre csak hagyták maguk mögött…
Tihany felé kreutzolni péntek este a nem létező szélben, nyomasztó dolog volt. Korábbi, jóval szerencsésebb kékszalagok során, ilyenkor már fordultunk a keszthelyi bójánál a lenyugvó nap fényében. Most a tihanyi cső első pályajele okozott komoly kihívást, meg a Zamárdi felöl megérkező soha nem látott mennyiségű szúnyog. Az elkövetkező órákra állandósult a fedélzeten a percenként 5-10 szúnyogcsípés fejenként, az árvaszúnyogok pedig beborították a teljes fedélzetet, a vitorláinkat és a ruhánkat. Enni és inni sem tudtunk járulékos szúnyogok elfogyasztása nélkül és beszélni se nagyon. Ez már tényleg kezdett sok lenni.
Némiképp a tortúra fájdalmait enyhítette a fedélzeten notebookról élőben megtekintett Uruguay-Ghána vb negyeddöntő, de sajnos az akku a hosszabbítást már nem bírta. Ekkor jártunk 10 óra felé a cső bejáratánál. A szúnyoginvázió nem szűnt, a szél nem jött meg, az áramlás szemben jött a szorosból, állva kreutzoltunk a csőben, rettenetes volt. Ekkor már tízesével jöttek a nyugati medence felől motorral visszafelé versenyzők, akik feladták a szalagot.
Éjfél után hagytuk el a kompot. Tihanytól Földvárig a folyatatás esélyeit mérlegeltük, majd végül fáradtan és demoralizálva hajnal fél 2 körül meghoztuk a szégyenteljes döntést, hogy feladjuk, amit természetesen utólag mindannyian jobbára csúnyán megbántunk. Ezúttal a körülmények felőrölték a kitartásunkat.
623 induló hajóból 242 fejezete be a versenyt, akiknek ezúton szívből gratulálunk.
Külön gratulálunk a Club Aliga támogatásával induló Fergeteg libera csapatának az elért előkelő abszolút 13. helyezésükhöz.
A 42. kékszalag abszolút befutási sorrendje az alábbi linken tekinthető meg:
http://www.hunsail.hu/uploads/files/Kekszalag2010_abszolut_eredm.pdf
